NOBILITAS CARPATHIAE
Magyar nemesi családok felvidéki
CIVIL SZERVEZETE
A Szent Korona országai történeti alkotmányának helyreállítása
Dr. vitéz zarkafalvi és práznóczi Práznovszky Miklós, a Koronatanács állandó tagjának beszéde a Nemzetgyűlés 2012. április 22-én Budapesten megtartott ülésén
Felséges Úr!
Tisztelt Nemzetgyűlés!
Azért ültünk ma össze, hogy mint a magyar nemzet megjelent képviselői megvitassuk Magyarország további alkotmányos fejlődését és e kérdésről határozatot fogadjunk el.
Mint ismeretes, a Magyar Országgyűlés 2011. április 18-án élfogadta az új alaptörvényt, amely 2012. január 1. lépett hatályba. Ez az alapszabály hivatott volt helyreállítani az 1944. március 18-án megszakadt alkotmányos jogfolytonosságot.
Az alapszabály tartalma azonban másról tanúskodik. A Nemzeti hitvallásban azt olvashatjuk, hogy „Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az elsõ szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének.“ Ez a megfogalmazás ellentmond önmagának, mert az önrendelkezésünk visszaálltát attól az időponttóol kell számítanunk, amikor azt az állítás szerint elveszítettük. Ellenkező esetben ez a felgogás nem más, mint a kommunista diktatúra helybenhagyása annak minden jogi, gazdasági és erkölcsi következményével. Ez viszont számunkra elfogadhatatlan.
Az alaptörvény szövegében továbbra is megmaradtak azok az intézmények, amelyek teljesen idegenek az évszázadokon át kialakult magyar közjogi gondolkodásnak, mint például a köztársasági államforma vagy a köztársasági elnök intézménye. Az alaptörvény önmagával ellentmondóan egyebeken kívül azt rendeli el, hogy „rendelkezéseit a ...történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni,“ ami például egy köztársaság, vagy köztárssági elnök esetében teljesen kizárt.
Az alaptörvényből viszont kimaradtak olyan intézmények, amelyek a történeti alkotmányunk alappilléreit képezik és emelyek nélkül a történeti alkotmány nem történeti alkotmány. Ezek a Szent Korona tulajdona, a kétkamarás országgyűlés, az ellenállási jog, vagy a királyság intézménye mint államforma.
A nemzetközi tőke által a háttérből irányított nyugati országok már a 2011. április 18-án elfogadott alaptörvény kidolgozása során rádöbbentek arra, milyen veszélyt jelent számukra már csupán a közeledés is a Szent Korona országainak történeti alkotmányához és azonnal mérhetetlen politikai és médiakampányba kezdek Magyarország lejáratása érdekében. Ez a folyamat máig tart.
A nemzetközi tőke azonnal felismerte azt a tényt, hogy a Szent Korona nem vett fel egy dollár uzsorahitelt sem, hogy a Szent Korona nem idegenített el egy tenyérnyi magyar földet sem, hogy a Szent Korona hazánkra nézve nem kötött egyetlen egy hátrányos nemzetközi szerződést sem, hogy Magyarország nem lépett be egyetlen egy olyan nemzetközi szervezetbe sem, amely tagsága nem a nemzetünk javát szolgállja.
A nemzetközi tőke egyúttal azonnal felismerte azt a veszélyt is, amelyet számára a Szent Korona Orszagai történeti alkotmányának teljes mértékű helyreállítása jelentene. Csak mi, magyarok valahogy nem tudjuk, vagy nem akarjuk felfogni, hogy mindaz, ami a nemzetközi financiális oligarchiának rossz és számára hátrányt, esetleg veszteséget jelent, az nekünk, magyaroknak, az egyetlen elképzelhető út ahoz, hogy megmeneküljünk a minél jobban szorító gazdasági és erkölcsi karmai közül és hogy további évszázadokra biztosítsuk magunknak, fiainknak, unokáinknak, a jövő nemzedékeknek nemzeti fennmaradásunkat. Csak mi, magyarok valahogy nem tudjuk, vagy nem akarjuk felfogni, hogy teljes visszatéréssel a Szent Korona országai történeti alkotmányához nem kell tovább uzsorakamatokat fizetnünk a hátrányos, gyakran kényszerből felvett, vagy ránk erőszakolt hitelek után, hogy azonnali megálljt parancsolhatunk az ország földje kiárusításának, amelynek végső célja országunk megkaparintása egy idegen nemzet számára, hogy a Szent Korona magyar földhöz való tulajdonjogának ismételt gyakorlati érvényrejuttatása kizárja a föld kényszer-eladását egy végrahajtási eljárás keretein belül és ennek következtében magyar családok ezreinek földönfutóvá tételét. Csak mi, magyarok valahogy nem tudjuk, vagy nem akarjuk felfogni, hogy a Szent Korona értékrendjéhez való visszatérés esetén megszűnik az idegen, rosz minőségű áruk korlátlan behozatala a magyar gazdaság és a magyar fogyasztó kárára, hogy azonnal megszűnik a balliberális nemzetpusztító ideológia további beáramlása abból a célból, hogy véglegesen elfoglalja helyét társadalmunkban és felváltsa a több mint ezeréves keresztény értékrendünket.
A Szent Korona országai alkotmányos jogfolytonossága helyreállításával megteremtődik a jogi alap ahoz, hogy Magyarország követelhesse vagy az eredeti állapot visszaállítását, vagy - ezen lehetőség nemlévén vagy aránytalanul körülményes megvalósíthatása esetén - megfelelő kártérítést követelhessen. Azon nemzetközi szerződésektől, amelyeket Magyaroszág a múltban kénytelen volt megkötni, vagy amelyeket Magyarország nevében egy kényszerhatalom kötött meg, el lehet majd állni, azaz visszamenőlegesen meg lehet őket szüntetni. Amennyiben a nemzetközi szerződések esetében ezek törvénybefoglalása tortént meg, ezeket a törvényeket - ismét visszamenőleg - meg lehet majd szüntetni. Ez megfelelően vonatkozik az elmúlt időben megkötött kedvezőtlen hitelszerződésekre is és azok következményeire úgy országos, mint magánjogi szinten. Magánszemélyek esetében lehetőség nyílik arra, hogy a korábban elkobzott, vagy a könyörtelen végrehajtások során elveszített földvagyonukat visszanyerjék vagy visszakövetelhessék.
Spanyolországban 1978-ban elfogadták az új alkotmányt, amely mindössze három év után Franco tábornok negyvennégy évig tartó fasiszta diktatúrájának bukása után kimondta, hogy a spanyol nemzet visszatér a monarchisztikus államformához. Minálunk, Magyarországon a szintén negyvennégy évig uralkodó háború utáni kommunista önkényuralom 1989-ben megtörtént formális felszámolása óta immár 23 év telt el anélkül, hogy végleges és tartós állapot jött volna létre. Az ország szekerét hol balra húzzák, hol jobbra, de sohesem előre. A jelenlegi gazdasági és erkölcsi mélypontból kivezető út, amelyen Magyarország mai hatályos alkotmányos rendje kíván bennünket vezetni, a beláthatatlan meszeségbe torkol. Ne engedjük, hogy a spanyolországi hasonlat azt a látszatot keltse, hogy a negyvennégy évig tartó fasiszta diktatúra nem okozott akkora kárt a spanyol nemzetben, mint az ugyan olyan ideig tartó kommunista diktatúra a magyar nemzetben.
A történeti alkotmány jogfolytonosságával kapcsolatban felmerül annak az elkerülhetetlen kérdésnek szükségszerű megválaszolása, meddig menjünk vissza, azaz melyik időponttól számítsuk a jogfolytonosságot, hogy egyszersmind hátat fordíthassunk az egyes önkényuralmi időszakoknak és ez által történelmi elégtételt nyerjünk. A kérdés megválaszolása érdekében először el kell döntenünk, milyen jellegű idegen hatalmakat fogunk olyanoknak tekinteni, amelyek uralma ellentmond történeti alkotmányunknak és amelyeket figyelembe kell vennünk a történeti alkotmányunk helyreállítása időpontjának meghatározásánál.
Magyarország történetében több időszakot ismerünk, amikor az országot vagy annak egy részét idegen hatalom veszélyeztette, illetve uralta: a tatár, a török, a cseh légiósok, a német Wehrmacht. Ezeknek a hódítóknak vezetői nem a magyar állam vezetői voltak és eleve nem az volt a céljuk, hogy a magyar nemzet javait szolgálják, ezért őket külső ellenségnek tekintjük. Uralmuk alatt nem hoztak olyan törvényeket, amelyek hivatottak voltak a magyar történeti alkotmányt helyettesíteni, vagy akárcsak módosítani. Amennyiben ez mégiscsak megtörtént volna, ezek az alkotmányunkba ütköző törvények és szokások vagy csupán az ország egy részében nyertek alkalmazást, vagy az uralom megszűnésével azonnal hatályukat vesztették és különösebb törvényhozási ráfordítás nélkül helyreállt a történeti alkotmányunk jogfolytonossága.
Ezzel szemben ismerünk két olyan időszakot, amikor az alkotmányellenes állapotot azok a személyek okozták, illetve tartották fent – jóllehet szintén egy idegen hatalom segítségével, - akik tisztségük és társadalmi pozíciójuk folytán kötelesek voltak a magyar nemzet javát szolgálni.
Egy ilyen időszakról már szó esett. Ezt az időszakot a jelenlévők zöme személyesen élte át és saját bőrén tapasztalta. Ez az időszak a kommunista ideológiával táplált úgynevezett szocializmus időszaka volt, amelyben a rendszer hívei és ellenzői – egy jelentős esemény kivételével - polgári hidegháborút folytattak egymás ellen egy képzeletbeli ideológiai frontvonalon.
A kommunista törvényhozás a Magyarország államformájáról szóló 1946. évi I. törvényben kimondta, hogy kihirdetésével hatályukat vesztik a megszűnt királyságra és kormányzói intézményre vonatkozó összes jogszabályok. Ezzel nem csak de facto, hanem – ami az alkotmányos jogfolytonosság szempontjából fontosabb - de jure is megszüntette a Szent Korona országainak történeti alkotmányát. A később meghozott alkotmány, illetve annak módosító jogszabályai már csak a megkezdett folyamat várható és az adott helyzetben előrelátható folytatása volt.
A másik időszak a mohácsi csata végzetes következménye folytán állt be. II. Lajos jagelló-házi királyunk jogutód nélkül, minden hozzá hű nemessel együtt a csatában életét veszítette. A magyar és cseh rendek a kialakult helyzetben Ferdinándot választották a megüresedett magyar trónra, aki a köpcsényi esküben fogadalmat is tett, hogy megtartja Magyarország törvényeit és szokásait. I. Ferdinánd megkoronázásával megkezdődött a Habsburgok csaknem négyszázéves uralkodási korszaka.
A Habsburg-ház trónra lépésével Magyarország és a Német-római, illetve 1804-től az Osztrák Császárság között perszonális unió jött létre. Ennek lényege, hogy a két, egyébként egymástól teljesen független, szuverén államot csak a közös uralkodó köti össze, miközben mindkét állam saját jogi, gazdasági és közigazgatási rendszerrel rendelkezik. A többszázéves gyakorlat azonban pont az ellenkezőjéről tanúskodik.
A habszuburg-házi uralkodók – ellentétben a kommunista önkényuralommal – nem szüntették meg a történeti alkotmányunkat (ellenkezőleg, esküjükkel erősítették meg annak betartását), csak egyes törvényekkel, rendeletekkel, szokások bevezetésével, illetve betartásuk elmulasztásával kényük-kedvük szerint módosították. Erre Mohács után kivalló lehetőségük nyílt, hiszen a csatában csaknem teljesen kipusztult ősi magyar nemesség helyet folyamatosan egy magukhoz hű nemességet és főleg főnemességet hoztak létre, amely segítségével könnyen meg tudták valósítani uralkodói stratégiájukat.
Kezdeti időszakban a magyar trón vállasztás, illetve szerződéses öröklés útján került elfoglalásra. Az 1687. évi II. törvénycikkben azonban az akkori uralkodó a magyar rendek által elfogadtatta, hogy – úgymond hálául Buda és az ország nagy részének felszabadításáért – az elsőszülött fiági örökösei legyenek elismerve törvényes királyuknak és az ország szokásai szerint megkoronázva. A Habsburg-ház trónigénye így törvényerőre emeltetett, ami azt jelentette, hogy ezt a jogukat bármikor, bármilyen eszközzel érvényesíttethették. Ezzel a jogukkal éltek is, sőt, inkább visszaéltek.
A Habsburg-dinasztia fiági kihalásával III. Károly után a magyar trónra való joguk nemhogy megszűnt volna, hanem ellenkezőleg, az 1723. évi I., II. és III. törvénycikk, azaz a Pragmatica Sanctio segítségével kieszközölték, hogy - most már a Habsburg- Lotaringiai-ház által - tovább szilárduljon.
Az 1848. március 12-én kelt 12 pontban fogalmazódott meg a magyar nemzet kívánsága. A sajtószabadság, a cenzúra eltörlése, a felelős minisztérium létrehozása Pesten, az évenkénti országgyűlés megtartása Pesten, az esküdtszék felállítása, a nemzeti bank létrehozása, a politikai foglyok szabadon bocsátása, mindezen követelmények a Magyarország és Ausztria közötti perszonális unió elvének gyakorlati betartását szorgalmazták a Hungaria semper libera jelmondat jegyében. A végső kimenetelt ismerjük.
Az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban az egész magyar nemzet felkelt a Habsburg önkényuralom ellen. A forradalom leverésére V. Ferdinánd magyar király bevetette a Magyarország szempontjából teljesen idegen hatalomnak minősülő osztrák hadigépezetet és ennek tehetetlenségében az orosz cárt kérte segítségül. Felmerül tehát a jogos kérdés: kinek a javára tette mindezt, a magyar nemzet mely részének érdekeit képviselte a király, ha az egész nemzet ellene fordult? Hogy lehet minősíteni ezt a magyar nemzet iránti magatartását? Erre csak egy kifejezés van: hazaárulásnak!
A habsburg-házi uralkodó a 12-pontos követelésből mégis megragadott egyet, hogy a maga javára fordítsa, mert lehetőséget vélt benne felfedezni a Szent Korona tulajdonjogának felszámolására és ez által a magyar öntudat elnyomására. Ez a követelés 7. pontja volt, amely az úrbéri viszonyok megszüntetését szorgalmazta. E követelés szellemében volt később meghozva az 1848. évi IX. törvénycikk, amely kimondja, hogy az urbér és az azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok (robot), dézsma és pénzbeli fizetések e törvény kihirdetésétől fogva örökösen megszüntetnek.
Az idézett törvény egyik rendelkezése sem foglalkozik a tulajdonjogi viszonyokkal, csupán a földbirtokos és a jobbágyok között uralkodó birtokviszonyokkal. A törvény egyik rendelkezése sem érinti a Szent Korona tulajdonjogát a földjavakhoz, amely jog továbbra is érintetlen maradt. Ennek ellenére az 1853. március 2-án kelt osztrák császari úrbéri pátens, amely a magyar szokásjog szerint sohasem emelkedett törvényerőre, elrendelte, hogy egyrészt a volt jobbágyok a kezükön levő urbéri földbirtokban teljes tulajdoni és szabad rendelkezési joggal ruháztatnak föl, azaz a volt jobbágyok tulajdonává vállnak, másrészt hogy az egyébb telkek a mostani birtokosok tulajdonává válnak. Az említett császári rendelet tehát a magyar földhöz való tulajdonjogot a magyar szokásjoggal nem megfelelő módon kiemelte a Szent Korona fennhatósága alól és magányszemélyekre ruházta át, akik ezentúl szabadon rendelkezhettek vele. Ennek megfelelően 1853-ban megkezdődött a följavakhoz való tulajdonjog nyilvántartása, amely a mai napig tart.
Az említett gyakorlatnak a bevezetése végzetes kimenetelű volt Magyarország számára. A hazánkban is kibontakozó kapitalizmus következményeként a magyar föld fokozatosan az idegen befektetőtőke kezére került, amely folyamat elősegítése érdekében a legnagyobb magyarnak nevezett gróf Széchényi István még ráadásul útmutatót is készített. 1920-ban Magyarország területe könnyű prédává vállt az első világháború győztes hatalmai és az általuk támogatott Kisantant országai számára. Ez a folyamat felvidéki viszonylatban a II. világháború utáni Beneši dekrétumok alapján kollektív bűnösséggel megvádolt magyar lakosok földtulajdonának elvesztésében és részbeni kilakoltatásában, illetve kényszermunkára elhurcolásában tetőzött.
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverése után az akkori magyar politikai vezetés az Ausztriával való kiegyezésben látta Magyarország szabadsága elérésének lehetőségét. A magyar Szent Korona országai és az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országok között fennforgó közös érdekű viszonyokról és ezek elintézésének módjáról szóló 1867. évi II. törvénycikk, az ún. kiegyezési törvény ugyan kimondta a két ország önállóságát, ezen belül Magyarország alkotmányos közjogi és önkormányzati önállóságát külön törvényhozással és kormánnyal, de egyúttal közös minisztériumokra bízta a hadügyet, a belügyet és a pénzügyet.
A félrevezetett, zömmel habsburg-párti magyar politikai vezetés nem vette, vagy nem akarta észre venni, hogy az osztrákokkal való kiegyezés nem Magyarország függetlenségéhez vezet, nem a Szent Korona országainak ősi jogrendjét hivatott helyreállítani, hanem éppen ellenkezőleg: az Auszriától való még nagyobb függőséghez vezet. A közös pénzügyi gazdálkodás az osztrák uralkodói család egyéni érdekeinek megvalósítását következményezte, amely Magyarországot még nagyobb mértékű gazdasági kifosztásában és a külföldi tőke kezeire való közrejátszásában nyilvánult meg. A hadügyek elvileg közös, de ténylegesen osztrák kézre kerülése pedig Magyarországot akarata és számos tiltakozása ellenére a trianoni kényszerződéssel végződő első világháborúba sodorta.
A Szent Korona kárára meghozott alkotmány erejű és egyéb törvényeket a Habsburg uralkodó-család folyamatos hatalommal való visszaélése ötvözte. A teljesség igénye nélkül meg kell említeni az alkotmányos jogok semmibevételét, az ország védelmének elhanyagolását külső ellenséggel szemben, az ország gazdasági kifosztását, az aranybullába foglalt ellenállási jogra hivatkozva ellenük vívott szabadságharcok és forradalmak könyörtelen elfojtását. Elkövetve mindezt mint a Szent Korona országainak mindenkori uralkodója.
Az elhangzott indoklás alapján elkerülhetetlenül felmerül annak a szüksége, hogy a Szent Korona országai alkotmányos jogfolytonosságát a két említett időszak elé helyezzük vissza. A két korszakban meghozott törvények, rendeletek, egyéb jogszabályok, illetve ezek alapján meghozott egyéni határozatok, intézkedések és jogot alkotó vagy jogot megállapító jogügyletek közül csak azok képezhetik Magyarország jelenlegi jogrendjének részét, amelyek teljes összhangban vannak a Szent Korona országainak történeti alkotmányával. Az ennek a követelménynek nem megfelelő jogszabályokat vagy azokat, amelyek közben idejüket múlták vagy egyébb oknál fogva nem felelnek meg a mai kor követelményeinek, meg kell szüntetni, illetve kezdettől fogva semmisnek kell kinyilvánítani.
HATÁROZAT
A Nemzetgyűlés mai napon Budapesten megtartott tanácskozásán elhangzott indoklás alapján az alábbi határozat-javaslatot terjesztem elő a tisztelt Nemzetgyűlésnek:
Mi, a mai napon, azaz 2012. április 22-én Budapesten egybeült Nemzetgyűlés megjelent tagjai az alábbi határozatot fogadtuk el:
1) A Szent Korona országai alkotmányának jogfolytonosságát helyreállítjuk.
2) A Szent Korona országai alkotmányos jogfolytonosságát a mohácsi csata napjától, azaz 1526. augusztus 29-től számítjuk (továbbiakban csak mint „mohácsi csata“).
3) A mohácsi csata után elfogadott törvények és egyéb jogszabályok közül kizárólag csak azok képezik Magyarország jelenlegi jogrendszerének részét, amelyek teljes összhangban vannak a Szent Korona országai mindenkori alkotmányának szellemével; különben mint alkotmányellenesek azonnali hatállyal érvényüket veszítik, mégpedig kezdettől fogva.
4) A mohácsi csata után meghozott bírósági vagy egyéb hatósági határozatok, rendeletek, rendelkezések, intézkedések, továbbá jogszokások, illetve jogalkotó ügyletek közül kizárólag azok tartják meg jogerejüket, amelyek a Szent Korona országai mindenkori alkotmányának, illetve az ezzel összhangban meghozott törvények vagy egyéb jogszabályok szerint lettek meghozva, illetve megtéve, különben mint alkotmány- vagy törvényellenesek azonnali hatállyal jogerejüket veszítik, mégpedig kezdettől fogva.
Kelt Budapest városában az Úr 2012-ik esztendejében Szent György havának 22-ik napján.