NOBILITAS CARPATHIAE
Magyar nemesi családok felvidéki
CIVIL SZERVEZETE
1956-ra emlékezünk
Érsekújvár, 2011. október 23.
2011. október
23-át írunk. Vasárnap van. Akkor, azon a bizonyos 1956 októberi napon kedd
volt. Hétköznap, de az aznapi és az elkövetkező néháy nap eseményei gondoskodtak
arról, hogy minden igaz magyar szívében örökre pirosbetűs ünneppé váljon.
1956. október 23-án a magyar nemzet megelégelte a Rákosi féle stálinista diktatúrát. Azt a nép nevében gyakorolt kommunista terrort, amelyet a szovjet bolsevik rendszer akarva-akaratlanul ránk kényszerített.
A magyar nemzet Szent István óta évszázadok során alakította a történeti alkotmányába öltött államformáját, amelyet őseink vérükkel és verejtékükkel védtek minden külső és belső ellenség ellen. Számos többé-kevésbé eredményes kísérlet után elérkezett 1944. március 18., amikor a német megszálló csapatok cselszövés és árulás árán elfoglalták Magyarországot, aminek folytán megszakadt a szokásjogunkból eredő több mint ezeréves történeti alkotmányunk jogfolytonossága. Ez a máig tartó alkotmányjogi állapot folytatódott a háborút követő szovjet megszálás alatt is, amikor külső parancsra és a szovjet tankok árnyékában az 1946. évi I. törvénycikkel létrehozták, majd a Stálini alkotmány mintájára megalkotott 1949. évi XX. törvénycikkel megerősítették a magyar bolsevik köztársaságot.
1956 őszén a magyar nemzet megpróbálta visszájára fordítani ezt a történelmi folyamatot és felszámolni a közjogi gondolkodásunknak idegen államformát, annak létrehozóit és gyakorlóit. Sikertelenül. Sikertelenül, mert az úgynevezett nyugati hatalmak mint történelmünkben már oly sokszor, ismét cserben hagytág Magyarországot és a trianoni gyalázat folytán megcsonkított ország nem bizonyult elég erősnek ahhoz, hogy önerejéből eredményesen szembeszállhasson az akkorra már világhatalommá nőtt keleti betolakodóval. Az események résztvevői ellenben példás hősies magatartásukkal bebizonyították, hogy nemzetünkben megvan még a szabadságvágynak ama csírája, amelyet apáink és nagyapáink ültettek őshazánk földjébe és nemzetünk szívébe.
A megsebbzett, zsákmányra éhes fenevad nem riadt vissza attól sem, hogy százával, ezrével gyilkolja le a magyar hazafiakat és megtorlásként halálra ítéljen és kivégeztessen megyannyi ártatlan fiatalt, diákot, gyereket...
Nem felejtettük el, elvtársak!
Az 1956-os forradalom és szabadságharc dicső hőseire és áldozataira örökké fogunk emlékezni.
Nobilitas Carpathie
tagjai és szimpatizánsai
