NOBILITAS  CARPATHIAE

Magyar nemesi családok felvidéki

CIVIL SZERVEZETE

 

 

 

Dr. jur. Dr.-Ing. vitéz Práznovszky Miklós, a Nobilitas Carpathiae országos elnökének ünnepi beszéde gróf Forgách Ádám érsekújvári várkapitány emléktáblájának leleplezése alkalmából

Érsekújvár, 2011. szeptember 24.

 

Főtisztelendő püspöki Helynök Úr!

Tisztelt érsekújvári polgárok, kedves ünneplő közösség!

 

A múltban az a mondás uralkodott, hogy „Noblesse obligat – a nemesség kötelez.“ Igen, kedves barátaim, a nemesség nem csak a hősi cselekedetek után adományozott javak élvezését jelentette, hanem a megadományozott nemest arra is kötelezte, hogy javait ne csak saját hasznára élvezze, hanem a Szent Korona hasznára.

Igaz, hogy a nemesek fel voltak mentve az adófizetés alól, de igaz az is, hogy amikor a hazát veszély fenyegette, kötelesek voltak a saját költségükre felállított sereg élén hadba szállni a haza védelmére. Igaz, hogy a nemesek várakat építettek maguknak, de igaz az is, hogy amikor az ország veszélybe került, ezek menedékül szolgáltak a környező települések lakosainak is. Igaz, hogy a nemesek kastélyokat építettek maguknak, de igaz az is, hogy az adományba kapott birtokukból iskolákat, kórházakat, könyvtárakat és egyébb intézményeket, valamint püspökségeket és templomokat létesítettek. Igaz, hogy a nemesek fényűző bálokon és egyébb társasági rendezvényeken szórakoztak, de igaz az is, hogy egyúttal támogatták a művészetet és számos közismert képző- és zeneművész  mecénásai voltak, akiknek műveit mindmáig csodálhatjuk a múzeumokban és képtárakban, illetve élvezettel hallgathatjuk a koncerteken mint nemzetünk kulturális örökségének részét. És végezetül igaz az is, hogy a nemesek földjeiken gabonát, szőllőt és egyébb mezőgazdasági növényeket termesztettek, de munkájuk gyümölcsét nem csak ők maguk fogyasztották el, hanem megosztoztak vele a rászorulókkal is, jelesül a szegényekkel, idősekkel és magatehetetlenekkel. Egy szóval a nemesség kötelezett.

Mi, a Nobilitas Carpathiae civil szervezet tagjai úgy határoztunk, hogy dicső felmenőink nyomdokaiba lépünk. Erre az elhatározásra annak ellenére jutottunk, hogy minálunk a nemességet egy 1918. évi máig hatályos törvénnyel megszüntették. Csakhogy a meggyőződést, az eszméket és a haza iránti elkötelezettséget nem lehet megszüntetni semmilyen mesterségesen kialkotott jogszabállyal. Számunkra ezek maradandó értékeket jelentenek, amelyeket apáinktól és nagyapáinktól örököltünk és amelyeket tovább szándékozunk adni fiainknak és unokáinknak. Isten minket úgy segítsen!

Nem neheztelünk a hatalmasokra, akik megfosztottak bennünket társadalmi pozíciónktól, szülő hazánktól, és megfosztottak bennünket létünk anyagi bázisától. Nem ítélkezünk felettük, nehogy ugyan azokat a sérelmeket és hibákat kövessük el, mint ők. A keresztény/keresztyén hitünk arra vezet bennünket, hogy megbocsássunk, ahogy Krisztus Urunk megbocsátott, amikor mindannyiunkért meghalt a kereszten. Mi azt valljuk, hogy aki ítélkezik, az tévedhet; aki megbocsát, nem téved soha.

Törekvéseink bizonyítékául szolgál a mai emléktábla-avatás is gróf Forgács Ádám tiszteletére. A 17. században élt, Nógrád vármegye főispánja volt, továbbá országbíró, tárnokmester és királyi tanácsos, 1643 és 1663 között az érsekújvári erőd főkapitánya.

Az emléktábla elkésítésére és a mai ünnepség megszervezésére nem kaptunk semminemű támogatást sem a Szlovák Köztársaság kormányától, noha beadtunk pályázatot, sem a várostól és annak választott képviselőitől, noha ez iránt megszólítottuk őket. Ez a tény nem térített el bennünket szándékunktól és elhatároztuk, hogy elgondolásunkat megvalósítjuk a közigazgatási közegek támogatása nélkül is.

Gróf Forgács Ádám érsekújvári főkapitány emléktáblájának elkészítését önerőnkből finanszíroztuk úgy, ahogy azt hajdan őseink tették. Örömmel közölhetem, hogy nem csak civil szervezetünk tagjai járultak hozzá különleges adományaikkal, hanem városunk néhány polgára is. Sőt, más városok polgárai is adakoztak. Olyanok, akik számára gróf Forgács Ádám személye talán nem is jelent annyit, mint amennyit számunkra, érsekújváriakra.

Voltak olyanok, akik szerény nyugdíjukból jelentős összeget adományoztak, de voltak olyanok is, akik abból a vagyonból, amelyet tőlünk a Beneši dekrétumok alapján kisajátítottak és amelyet most közhivatalnoki tisztségük révén kezelnek, nem adtak egy centet sem. Az előzőknek végtelen köszönetünket fejezzük ki, az utóbbiaknak mély sajnálatunkat.

Érsekújvár tisztelt Polgárai! Kérem, fogadják tőlünk ezt a szerény ajándékot, amelyet hamarosan közösen leleplezünk. Ha majdan erre vezet útjuk, álljanak meg egy rövid időre és jusson eszükbe, hogy voltak, akik egész életüket a haza iránti szolgálatnak szentelték.

Köszönöm szíves figyelmüket.