NOBILITAS  CARPATHIAE

Magyar nemesi családok felvidéki

CIVIL SZERVEZETE

 

 

 

Habsburg Ottó (1912 – 2011) szívurnájának elhelyezése a Pannonhalmi Bencés Főapátságban

Érsekújvár, 2011. július 17.

 

2011. július 4-én a bajorországi Pöckingi otthonában elhunyt Habsburg Ottó, az utolsó magyar király fia. Földi maradványait július 16-án szombaton a bécsi Szent István-székesegyházban megtartott szentmise után a Kapucínusok templomában (Kapuzinerkirche) helyezték örök nyugalomra. Szívurnáját július 17-én vasárnap saját kérésére a Pannonhalmi Bencés Főapátság  bazilikájának altemplomában helyezték el.

Ezen elvileg nem volna semmmi kivetnivaló, ha a kérelem úgy személye mind családja érdemei alapján indokoltnak látszana, mint például az Árpádházi, Anjou-házi, Jagelló-házi, hogy tovább ne soroljuk, uralkodók esetében.

A Habsburg uralkodóház 350 éves tevékenységét a magyar nemzet iránt ismerjük: az erdélyi fejedelmek felkeléseinek leverése, a Rákóczi szabadságharc eltiprása, az 1948/49-es forradalom vérbefolytása, közös hadügyminisztérium lévén Magyarország első világháborúba való bekényszerítése. Uralkodásuk utolsó pillanatáig tartó törekvései a magyar ősnemesség megsemmisítésére és egy hozzájuk hű főnemesség létrehozására, nemzeti öntudatunk évzázadokik tartó folyamatos meggyalázása, főleg a valótlan finnugor elmélet létrehozásával, az ország török elleni háborúkban való elvéreztetése. Folytassuk?

Habsburg Ottóban mint trónörökösben szintén nem látunk Magyarország iránti érdemeket. 1912. november 20-án született az ausztriai Reichenauban. 1919-ig Ausztriában, utánna 1921-ig Svájcban, majd 1929-ig Spanyolországban élt. Egyetemi tanulmányait Belgiumban, a Löweni Egyetemen végzi. 1935-ben  megszerzi a politika és társadalomtudományok doktora címet, utánna 1939-ig továbbra Belgiumban él. 1939-ben Párizsban tartózkodik, a II. világháború alatt az Egyesült Államokban, 1954-ig felváltva Franciaországban és Spanyolországban. 1954 től haláláig a bajorországi Pöckingenben élt. Magyarország területén huzamosabb ideig nem élt.

1936-tól tagja volt a Páneurópai Úniónak, 1957-től alelnöke, 1973-tól elnöke. 1979 és 1999 tagja volt az Európai Parlamentnek. Egyesek szerint sokat tett Magyarország Európai Únióba való felvételéért, de Magyarország úniós tagságának eddigi tapasztalatai szerint ezt inkább  mellőzhette volna.

Habsburg Ottó tehát egész életét Magyarországon kívül töltötte, Magyarország képviseletében, vagy akár csak érdekében semminemű politikai, kulturális vagy társadalmi tevékenységet nem folytatott. Megkoronázva nem volt, sőt, 1961. május 31-én az ú. n. pöckingeni nyilatkozatában lemondott tagságáról a Habsburg-Lotharingiai házban és minden abból eredő uralkodásra vonatkozó igényeiről.

A Pannonhalmi Bencés Főapátság mellett működő gimnáziumhoz fűződő állítólagos személyes kapcsolatai, ahol érettségizett, szintén kétesek. Az érettségit megelőző időben ugyanis (ez lehetett valamikor 18-éves koráig, tehát kb. 1930-ig) Spanyolországban tartózkodott. Akkor viszont mikor és hogy járt a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba, vagy ha úgy tetszik, mikor és hogy jártak utánna a pannonhalmi bencés szerzetes tanárok Spanyolországba, hogy oktassák a magyar nyelv és a magyar történelem ismeretére, és hogy felkészítsék (nyilván Spanyolországban) az érettségire?

Habsburg Ottó pannonhalmi szereplése mint bencés diák tehát felettébb kétes. Igaz, hogy kiskorában taníttatták magyarul, de igaz az is, hogy taníttatták az egykori birodalom több nyelvére is mintegy felkészülést a monarchia újraélesztésére és a trón újraelfoglalására. Magyarul tehát nem nemzetszeretből, hanem előre megfontolt hatalomszeretetből tanult, ami korántsem indokolja a Pannonhalmi Főapátság bazilikája altemplomának igénybevételét szívének elhelyezése céljából. Számunkra, a magyar nemesi családok leszármazottai számára, a magyarságtudatnak és a hazaszeretetnek sokkal mélyebb tartalma van egy pannonhalmi érettségi bizonyítványnál vagy egy Magyarországon csupán a látszat kedvéért fenntartott, de ténylegesen nem használt lakásnál.

 

A Pannonhalmi Bencés Főapátság bazilikájának altemploma, ahová 2011. július 17-én vasárnap elhelyezték Habsburg Ottó szívurnáját

 

A Habsburg uralkodóház magyar trónon való szereplése egész idelye során, éppúgy Habsburg Ottó személyében nem lelünk egy olyan megnyilvánulást sem, amelyre nyugott szívvel azt a jelzőt alkalmazhatnánk, hogy méltó lett volna egy magyar királyhoz, hogy méltó volt egy a magyar nemzetet szerető emberhez, hogy élete során méltóan szolgálta a magyar nemzet javát.

A fentiek tükrében felmerül bennünk a jogos kérdés, mitt tett Habsburg Ottó Magyarország és a magyar nemzet érdekében, hogy kiérdemelje szívének elhelyezését a Pannonhalmi Bencés Főapátságban, illetve az ez iránti kérelmének jóváhagyását.

Ezért mi, a magyar nemesi családok Nobilitas Carpathiae felvidéki civil szervezet tagjai kérdőre vonjuk a Pannonhalmi Bencés Főapátság ama döntését, hogy engedélyezte Habsburg Ottó szívének elhelyezését  a bazilika altemplomában.

A fentiektől eltekintve nyugodjon békében!

 

Kelt Érsekújvár városában az Úr 2011-ik évében Szent Jakab (július) havának 17-ik napján.

 

 

 

 

                                 Dr. jur. Dr.-Ing. vitéz zarkafalvi és práznóczi

                                                      Práznovszky Miklós

                                                       országos elnök, s. k.